Milyen igazságtalan tud lenni a futball, mondhatnánk a tegnapi meccset látva, átélve. Nagyon kevés hiányzott a csodához, ahhoz, hogy a múlt héten 6-1-re elvesztett első mérkőzés után végül mégis ott legyen a csapat a Copa del Rey döntőjében. Cicinho, Robinho, Ronaldo, és Roberto Carlos is gólt szerzett, de az ötödik találat csak nem akart megszületni. Kis szerencsével meg lehetett volna a továbbjutás, de ezen az estén, amikor a leginkább szükség lett volna rá, a szerencse nem állt a blancók mellett, így a Zaragoza játszhat majd a trófeáért. Köszönet a csapatnak, és köszönet a szurkolóknak is ezért a felejthetetlen estéért!

Guti az utolsó pillanatban kimaradt a csapatból, sérülése nem jött száz százalékig rendbe, és a rizikót nem vállalva López Caro nem tette be őt a kezdőbe. Mindez egy cseppet se hűtötte le a stadiont megtöltő szurkolók hangulatát, akik elképesztő támogatásban részesítették a történelmi tettre készülő gárdát. Történelmi, hiszen a Real Madridnak eddig soha nem sikerült ekkora hátrányt ledolgoznia.

A meccs elején idő se volt arra, hogy bárki is felmérje, mit szeretne játszani a Madrid, rögtön az első percben Cicinho bombázott a kapuba, a negyedikben Robinho, a kilencedikben pedig Ronaldo lőtt gólt, így tíz perc után már csak kettővel ment a Zaragoza. A szurkolók őrjöngtek, még Raúl is ugrált örömében a lelátón... a Zaragoza pedig kezdhetett aggódni, hogy legrosszabb rémálma valóra válhat. López Caro Beckhamet és Robinho-t játszatta a két szélen, kettejük közül inkább Beckham kergette az őrületbe a vendégek edzőjét, Victor Munozt, a madridi 23-asra állított Toledo csak nézte, mit művel Beckham a jobbszélen.

A Zaragoza egyetlen esélye a kontrákban rejlett, és a vendégek egyedül Ewerthonban bízhattak, hiszen a Romareda-beli hős, Milito nem igazán volt észrevehető a meccs folyamán. A hazai helyzetek a gólok után sem maradtak el, szünet előtt Baptista és Ronaldo is növelhette volna az előnyt, miközben egyszer-kétszer Casillasnak is be kellett avatkoznia, mikor a Zaragoza a madridi kapu közelébe ért. 3-0-nál az embernek eszébe juthattak azok a bizonyos meg nem ítélt büntetők, amelyekkel talán ez az előny is elég lett volna a továbblépéshez...

Szünetben háromgólos volt a hazai előny, és már csak 45 perc volt vissza, hogy megvalósuljon sok ezer szurkoló álma. Míg az első félidőben Cicinho és Beckham, addig a másodikban Roberto Carlos és Robinho cipelte hátán a csapatot. Az idő csak múlt, és egyre inkább igyekeznie kellett a Realnak. A hatvanadik percben, egy szabadrúgás után Roberto Carlos góljával igencsak közel került a Madrid a továbbjutáshoz, és ez a gól egy újabb lendületet adott a stadionban lévő drukkereknek. "Illa, illa, illa, Juanito maravilla" - zúgott a nép, hiszen ekkor már csak egyetlen gól hiányzott a csodához.

Nagyon igazságtalannak érződött, hogy az ötödik találat csak nem akar megszületni. Ráadásul Ewerthon egy ellentámadás végén szabályosnak tűnő gólt szerzett, amelyet a játékvezető les miatt érvénytelenített. Egy héttel ezelőtt a Madrid, most a Zaragoza reklamálhatott jogosan. Az utolsó percekre elfogyott az erő, nem maradt más, mint felívelni a labdákat, hátha lesz valami eredménye. Nem lett. A Zaragoza továbbjutott, ennek ellenére minden játékos dícséretet érdemel, ahogy a Bernabeu-t megtöltő szurkolók is. Szép volt, Mindenki!

REAL MADRID: Casillas, Cicinho, Woodgate, Sergio Ramos, Roberto Carlos, Gravesen (Cassano 82), Zidane, Beckham, Robinho, Baptista (Diogo 82) és Ronaldo.
REAL ZARAGOZA: César, Ponzio, Toledo (Generelo 80), Milito, Álvaro, Celades, Cani, Óscar, Zaparter, Ewerthon (Sergio García 86) és Diego Milito (Capi 89).